Depresszio a.k.a. Depi

"Történt, ami történt vissza nem csinálhatod már
A kérdés, hogy ebből menyit tanultál?
Az leszel, amit megteszel és a nagy lehetőséggel
 Élni kell, ha egy égi jel jön mentőövként el."

                                 - Depresszió - Égi jel -

Ez az egyik kedvenc Depi szamombol, a kedvenc reszem. Akarhanyszor hallgatom, mindig ugy erzem mintha engem akarnanak biztatni. Fura, mintha egy belso hang mondana, hogy "nalatod, megmondtam neked...", deee igaz, nem? A multban nem elhetunk, a jelenre kell oszpontositanunk. A multra csak eletleckekent szabad visszatekinteni, ha nem gyotrest okozhat. Ezt a folytonos zaklatast rendoreseggel sem tudod lekaparni. Tanultam-e a multbeli eletesemenyeimbol, nem igazan tudnam megmondani. Azt igenis allitom, hogy igyekszem a "jot tenni", de az is relativ, most attol fugg mennyire kancsin latom en a helyzetet. Az biztos, hogy a lehetosegeket ki kell hasznalni, es mindig is probaltam kihasznalni oket, akarmennyire eliteltek sokan a donteseim miatt, most se banom oket, hisz attol lettem a mostani es nem maradtam a regi. Az egi jelet vegyetek ahogy akarjatok: legyen Isten altal kuldott jel, legyen egy magasabbrendu eloleny altal kuldott info, vagy legyen egy szokasos esemeny amit abban a pillanatban maskepp fogunk fel a radarozo fulekkel-szemekkel-gondolkodassal. Roviden ez a negy sor leirja hogy milyen egy emberi elet. Mult, jelen, jovo...
 Akik jobban ismernek tudjak, hogy nagyon valtozo hangulatom van. Lehet ezert is nem sikerul elernem 1-1 celt, mert van amikor a csucson vagyok, de van amikor a kibaszott arokban kuksolok. Igen. Vannak idoszakaim, amikor a hangulatom osszeolvad a padloval. Nehez kivergodni belole, kurvara utalom oket. Ilyenkor probalok megszabadulni a vilagtol, mindenkitol eltavolodni, ellokom magamtol az eloket. Depresszio. Legalabbis feltetelezem, hisz utana olvastam es a kovetkezoket irjak:

"A depresszió leggyakoribb tünetei a következők:
a.) A figyelem és koncentrálóképesség csökken.
b.) Megfogyatkozik az önértékelés és az önbizalom.
c.) Bűntudat és értéktelenség érzése lép fel.
d.) Sivár, pesszimista jövőkép.
e.) A betegnek önmagára nézve ártalmas gondolatai támadnak; ezek időnként tettekben is megnyilvánulhatnak.
f.) Kialakul az alvászavar.
 g.) Csökken a páciens étvágya."
Ezekbol par elofordul bennem, mint peldaul az elso, ami az utobbi idoben elegge karosan hat a tanulmanyi eloremenetelemre. A masodik is teljes mertekben megvan. A harmadik a multtal kapcsolatban van, hibaserzet egyes szemelyek elvesztese miatt, meg a gondolatok hogy egyeseknek nem vagyok-voltam-leszek elegge megfelelo, kibaszodtul gyotro tud lenni. A "d"-vel nem igazan talalkoztam eddig. az otodikrol pedig mar leszoktam, mar nincsenek ongyilkossagra utalo gondolataim, vagy probalkozasaim. Az alvaszavar es az etvagytalansag csak akkor jelenik meg amikor utat kaptam a padlo alatt. Amikor adhalattam a viz szintjet, es teljesen kivagyok borulva...
Kis ideje ujbol kuzkodom ezzel az alapottal. probalom legyozni mar a kezdetektol, kimegyek, iszok, bulizok, ejszakakat toltok el a surgossegin, szaladok, kacaraszok, a baratokkal probalom tolteni az idomet. Sok pozitivum jelenik meg, ami sokszor nagyon jol feltudja dobni a napomat, mint peldaul ha felhiv valaki akivel reg nem tartottam a kapcsolatot (koszi, jol esett az a sorozes, hianyoztal a mindennapokbol...), ha megyunk focizni, ha szimplan kiulunk es nevetunk minden baromsagon. Deee, az elet nem csak szep pillanatokbol all. Sajnos elmaradt par vizsgam es normalis hogy kisse aggaszt, de erett szemely vagyok es felfogom hogy kell tanulnom, azonban vannak akik vagy azzal csesztetnek hogy "nám fog ugysá sikárüni", vagy "tanujá, tanujá, tanujá!", ami rajtam nem segit semmivel. Nem kerem senkitol hogy mondja hogy "igán fog sikárüni, ná aggodjá", azt sem, hogy "képás vagyol". Mindezek csak akadalyoznak. Szimplan hanyagoljatok a temat, ne is hozzatok fel. Ezek a legnagyobb pofok, melyek a foldre kepesek teriteni, foleg ha olyanoktol hallom akikhez tartok. Ha viszonozzatok akkor segitsetek rajtam azzal hogy nem hozzatok fel, jo? Igyekszem mindenkinek megfelelni, ne hozni be a tarsasagokba ezt a kedvtelenseget. Nehez, de igyekszem. Ugy erzem sokkal jobban kezelem mint regebben es probalom lassan kikuszobolni az eletembol, hisz nem egy buszkeseg szamomra. Gyogyszeres kezelest nem akarok, pszichologusnal voltam, de csak en tudok segiteni sajat magamon.
Fura ezeket igy leirni. Visszaolvasva rajovok, hogy ez az egesz azok a sok postok koze tartozik, amelyekkel nem vagyok megelegedve, de le kellett irjam. Megkonnyebules...